szerelemről fent és lent

Mint a klasszikusoknál, az igazi drámák elején, de csak röviden..

- Én, fiatalon, üdén,  magam mögött 26 évvel, boldog gyermekkorral, néhány szerelemmel, sok papírral-iskolával és egy megszédítő szerelemet betetőző esküvővel, oldalamon egy Férjjel és ami még fontosabb, egy gyönyörű Kétésfélévessel

- a Kétésféléves, az én gyönyörű és elképesztő kisfiam

- a Férjem. Mit mondjak róla? akkor őt választottam. majd rájövök, hogy miért...

- akit szeretek. Ugyanis van egy Férfi, akit szeretek. Nem Szeretőm, nem barátom, mert valahogy nem tudom belerakni egyetlen skatulyába sem, a nyugalmam és a szenvedélyem egyszerre. Adok neki egy nevet, bár a sajátját is nagyon szeretem, de a mesénkben legyen más... legyen Tamás, a hitetlen

Bóbi igazából nem én vagyok.

Bóbi annak a férfinak lesz a lánya, akibe szerelmes vagyok.

Azért veszem mégis a bátorságot, hogy az ő nevében meséljek Rólunk, mert az életünk most teljesen összefonódik, együtt lélegzem és érzek egy pici lélekkel, aki meg sem fogant még.

De jöjjön most a mese, ahogy még sose és ahogy az évszázadok alatt már annyiszor, egy igazi klasszikus, amiben árnyalatnyit kevesebb a sárkány és a varázsló, mint a gyermekmesékben, de itt van mégis, íme az ember, szeret, gyűlöl, múlik...