Bóbi igazából nem én vagyok.
Bóbi annak a férfinak lesz a lánya, akibe szerelmes vagyok.
Azért veszem mégis a bátorságot, hogy az ő nevében meséljek Rólunk, mert az életünk most teljesen összefonódik, együtt lélegzem és érzek egy pici lélekkel, aki meg sem fogant még.
De jöjjön most a mese, ahogy még sose és ahogy az évszázadok alatt már annyiszor, egy igazi klasszikus, amiben árnyalatnyit kevesebb a sárkány és a varázsló, mint a gyermekmesékben, de itt van mégis, íme az ember, szeret, gyűlöl, múlik...
