Mint a klasszikusoknál, az igazi drámák elején, de csak röviden..
- Én, fiatalon, üdén, magam mögött 26 évvel, boldog gyermekkorral, néhány szerelemmel, sok papírral-iskolával és egy megszédítő szerelemet betetőző esküvővel, oldalamon egy Férjjel és ami még fontosabb, egy gyönyörű Kétésfélévessel
- a Kétésféléves, az én gyönyörű és elképesztő kisfiam
- a Férjem. Mit mondjak róla? akkor őt választottam. majd rájövök, hogy miért...
- akit szeretek. Ugyanis van egy Férfi, akit szeretek. Nem Szeretőm, nem barátom, mert valahogy nem tudom belerakni egyetlen skatulyába sem, a nyugalmam és a szenvedélyem egyszerre. Adok neki egy nevet, bár a sajátját is nagyon szeretem, de a mesénkben legyen más... legyen Tamás, a hitetlen
